újvidéki razzia: a délvidéki szerb partizángyilkosságok vérengzéssé fajult megtorlásának gyűjtőneve. – 1941. IV. 15: a visszafoglalt Délvidéken bevezették a katonai igazgatást és a rögtönítélő bíráskodást (X–: a vezérkar főnökének különbírósága ítélkezett hűtlenségi ügyekben, a kegyelem megtagadásának jogával). XI. 3: a min.tanács kötelezte az ilyen bíróságokat, hogy minden halálos ítéletüket terjesszék föl kegyelemre. Addig terrorcselekmények gyanújával a Délvidéken kb. 400 főt letartóztattak, Dominich Vilmos (1904–1968?) hadbíró százados XII. 1: jelentésében 342 bíróság elé állított vádlottat, s addig 64 kivégzettet említett. XI–: a sajkásvidéki titeli fennsík, Csurog, Zsablya, Sajkásgyörgye, Sajkásszentiván, Dunagárdony környékén a Bánátból átkelő, majd oda visszatérő, föltehetően Mihajlovics csetnik–alakulataihoz tartozók (a csendőrség szerint 100–110 fő) partizánkodott (a partizánok – a nemzetközi hadijog szerint – törvényen kívüli orvgyilkosok; a szembenálló hadviselő felek mindig terroristaként kezelik őket). XII. 13: Csurognál a honvédeink tűzharcra kényszerültek, XII. 17: Mozsornál a szerbek lelőttek egy csendőrt, 1942. I. 4: Zsablyán megtámadtak egy m. járőrt, a közeli határvadász laktanya körül tűzpárbajban 7 m. megsebesült, 10 partizánt agyonlőttek. I. 5: a térség honvéd, határvadász és csendőr alakulatait egységes karhatalmi vezetés alá rendelték, Feketehalmy–Czeydner (1933-ig Zeidner) Ferenc (1890–1946) altábornagy parancsnoksága alatt. Szombathelyi (1934-ig Knausz) Ferenc (1887–1946) a Honvéd Vezérkar főnöke elrendelte az egész Sajkásvidék átkutatását. A csendőrök és határvadászok I. 5–6: a razziában a partizánosztagot szétverték, szerb lakosokat is agyonlőttek (túlzó adatok szerint csak Zsablyán kb. 1000 főt). – Feketehalmy–Czeydner jelentésére és javaslatára, I. 12: a razziát Újvidékre is kiterjesztették, vezetését Grassy József (1894–1946) vezérkari ezredesre bízták. I. 20: este Újvidéket körülzárták és elszigetelték a külvilágtól (a főispán és a polgármester telefonvonalait is elnémították). Újvidéken I. 21. reggeltől a 3 körzetre osztott várost 240 járőr kutatta át. Akinek papírjait nem találták rendben, azt a leventeotthonban székelő igazolóbiz., majd – a törv-es alap nélküli – Grassy „vésztörvényszéke” elé vitték, ahol további eljárás nélkül, mindenkit halálra ítéltek. Őket a Duna-strandon agyonlőtték, holttestüket a Duna jegébe vágott léken át a folyóba dobták. A kivégzésekben részt vett egy ném. szakasz is. A tömeggyilkosságról értesített Szombathelyi azonnali parancsára a razziát I. 23: este megszüntették. – Korabeli m. adatok szerint I. 4–8: Zsablyán 653, Csurogon 869, Óbecsén 168, Temerinben 47, I. 9–14: Mozsoron 195, Tündéresen 32, Dunagárdonyban 74, I. 21-23: Újvidéken 879, össz. 3309, más forrás szerint 3340 kivégzett közül 2550 szerb, 743 zsidó, 11 m., 36 egyéb nemzetiségű; ill. 2102 ffi, 792 nő, 299 időskorú, 147 kiskorú [22 é. aluli] – I. 29: Bajcsy–Zsilinszky (1925-ig Zsilinszky) Endre (1886–1944) ogy. képviselő a Képviselőház külügyi biz-ában a történtek kivizsgálását, a felelősök megbüntetését és az ártatlanok kártalanítását követelte (mint gr. Bethlen István is). Kállay Miklós (1887–1967) min.eln. 1942. IV–: Babós József hadbíró ezredessel vizsgálóbiz-ot küldött Újvidékre, a 3 hónapos vizsgálat 800 old-as beszámolója alapján VIII. 10. (v. 20-án) Feketehalmy-Czeydnert fölmentették, XII. 1–: nyugdíjazták, Grassyt a K-i frontra vezényelték. A bizonyított tömeggyilkosság ellenére VIII. 13: Horthy Miklós kormányzó (1920–44) a honvédtisztek elleni eljárást ideiglenesen leállította (a csendőrtisztek elleni vizsgálatot folytatták). 1943. X. 11: elrendelte a honvédtisztek bíróság elé állítását (is). XII. 2: Bajcsy–Zsilinszky interpellált az ügyben. XII. 8: (v. 14-én) a Honvéd Vezérkar főnökének bírósága megkezdte a tárgyalást. A vád az 1930: 3. tc-be ütköző hűtlenség volt (így a súlyos ítéleteket föllebbezési lehetőség nélkül azonnal végre lehetett hajtani). A vádlottak szabadlábon védekezhettek, mivel elképzelhetetlennek tartották, hogy egy tiszt elmeneküljön a felelősségre vonás elől. Az I. rendű Feketehalmy–Czeydnert azzal vádolták, hogy eltért az utasításoktól, hamis jelentést adott és a vezérkarfőnök parancsa után, hogy akadályozza meg a további vérengzést, másnap eltűrte további 803 ember agyonlövését; a II. rendű Grassy „vésztörvényszéket” alakított, az előállítottakat bírói ítélet nélkül végeztette ki; a III. rendű Deák László ezredes a Csurogon megsebesült foglyokat agyonlövette, a IV. rendű Zöldi Márton csendőr százados járőreit nem ellenőrizve, kötelességét elmulasztotta, mivel az újvidéki vérengzés egy része a tudtával történt, de nem tett ellene semmit, s hogy személyesen adott parancsot a kivégzésekre (utóbbi vádpontot nem tudták rábizonyítani). Feketehalmy–Czeydner, Grassy, Deák és Zöldi 1944. I. 15: Habsburg Albrecht főhg féltornyai birtokán keresztül az Ostmarkba szökött. Távollétükben a bíróság nem ítélkezett, noha az I–IV. rendű vádlott halálos ítéletét tervezte. A bíróság további 20 főt 5–15 é. börtönre ítélt. 1945: az →Ideiglenes Nemzeti Kormány No-ból az ott elfogottakat hazaszállíttatta. A népbírósági perekben a felelősök megbüntetése mögött az ~ körülményeinek kiderítése másodlagos maradt. 1946. I. 11: a Bpi Népbíróság Lukácsy Sándor-tanácsa Grassy és Zöldi, V. 21: Horváth László-tanácsa Feketehalmy–Czeydnert ügyét tárgyalta, háborús és népellenes bűntett vádjával mindegyiküket kötél általi halálra ítélte. – Az ~ kapcsán perbe fogták Szombathelyit is, akit Molnár László-tanácsa III. 30: háborús és népellenes bűntett és hivatali hatalommal való visszaélés vádjával 10 év fegyházra ítélt; de a →Népbíróságok Országos Tanácsa V. 22: életfogytiglanira változtatta. VII. 10: az ~ vádlottait kiadták Jug-nak. A jug. kormány kikérte Horthy Miklóst (1868–1957) is, de az angol–amerikai hatóságok megtagadták. Az X. 22: Újvidéken tartott tárgyalást Varga Péter, a Vajdasági Legfelsőbb Bíróság eln-e vezette; a kirendelt védők inkább a vádat támogatták. Minden fővádlottat halálra ítéltek, azokat is kivégezték, v. súlyos ítélettel sújtották, akiknek nem volt közük a razziához. XI. 4: az újvidéki fogház (az erőd) udvarán agyonlőtték Szombathelyit [más hír szerint a péterváradi erődben karóba húzták], Bajor Ferenc vezérőrnagyot, a katonai közigazg. ter-i parancsnokát, Gaál Lajos csendőr alezredest, Bajsay Jánost, Bács–Bodrog vm. alispánját, Nagy Miklóst Újvidék polgármesterét, Nagy Iván behívott ogy. képviselőt [aki helyett dr. vitéz Nagy Ivánt (1898–1977) az újvidéki keresk. főisk. alapítóját Bpről vitték el a tárgyalásra, de őt a tanúk nem ismerték föl, mivel kb. 25 cm-rel volt alacsonyabb a képviselőnél], Deák Leó főispánt és Perepatics Pál újvidéki kereskedőt; a városszéli kaszárnya előtt nyilvánosan fölakasztották Grassyt és Zöldit. Kivégeztek még ismeretlen számú honvéd- és csendőrtisztet és altisztet, s újvidéki m. közigazg-i tisztviselőt. XI. 5: Zsablyán kivégzés gyanánt agyonverték Feketehalmy–Czeydnert, akit gégeoperációja miatt nem akaszthattak fel (más forrás szerint mégis fölakasztották); Popovics Milán szerb nemzetiségű m. ogy. képviselőt is, aki 1942: tiltakozott a m. Képviselőházban az ~ ellen. Az ~ megtorlásaként (is, mint ezt a komm. suttogó propaganda terjesztette) 1944. X–1945. I: Tito jug. hadsereg-főparancsnok „nép- és osztályellenséggel való leszámolásra” utasító X. 17–i rendelete alapján, kb. 40.000 délvidéki m-t (bánáti, drávaszögi muraközi és szerémségi m-it is), lemészároltak, kb. ugyanennyi menekült el Jug-ból s tízezreket szerb koncentrációs táborokba hurcoltak, ahol 25–33%–uk elpusztult. 88